Kevesen tudják, hogy a januári felkelésben (1863–64) számos magyar is részt vett. Sokan közülük az 1848–49-es magyar szabadságharc veteránjai voltak, akik nem feledték a lengyelek segítségét saját szabadságküzdelmükben. A felkelés egyik parancsnoka a katonái által rajongásig szeretett, karizmatikus Esterházy Albert „Otto” kapitány volt, aki 1863 szeptemberében, a miechówi csatában esett el. Ugyancsak a harcok során vesztette életét a panasówkai csatában szerzett sebesülései következtében Nyáry Eduárd őrnagy, aki a „Lengyelország éljen!” felkiáltással az ajkán hunyt el.
Zwierzyniec, Batorz, Janów Lubelski és Panasówka településeken ma is megtalálhatóak az elesett magyar önkénteseknek szentelt sírok, kopjafák és emléktáblák.
Bár a januári felkelés végül vereséggel végződött, melyet brutális megtorlások követtek, érdemes emlékezni a lengyel–magyar barátság hosszú történelmének ezen érdekes, bár kevésbé ismert fejezetére. Kevesebb jelenjen meg
